A gyógynövényekkel történő orvoslás az ősidőkre nyúlik vissza. Az egyes növényi részekből készült kivonatok használatával számos kórkép sikeresen kezelhető a meghűléses megbetegedésektől a gyomorbántalmakon át az ízületi panaszokig. A gyógynövények kisgyermekkortól jelen vannak életünkben: Ki ne emlékezne a kamillás inhalálásokra, a körömvirággal való sebgyógyításokra, a köményes-ánizsos megkönnyebbülésekre, a hársfa, a bodzavirág és csipkebogyó tea ízére. 


Időskorban sokszor segít a levendula virágból, rozmaring levélből nyert illóolajok alkalmazása a reumatikus bántalmak, ízületi fájdalmak csökkentésében és a csalánlevél, a mezei zsurló hajtása a vizeletmennyiség növelésében. A jó étvágyat és a könnyebb emésztést a keserű ízű növényi részekből - ezerjófű-, a benedekfű hajtásából, az angyalgyökér föld alatti részeiből, a tárnicsgyökérből - készített italok étkezések előtti fogyasztása biztosítja. 
  • A gyógynövény-terápia megoldást kínál továbbá 
  • enyhébb húgyúti fertőzések esetén (medveszőlőlevél), 
  • kisebb zúzódások, vérömlenyek kiegészítő kezelésére (árnikavirág), 
  • májvédelemre (a máriatövisből elkülönített szilimarin), 
  • alvászavarok, stresszhelyzetek mérséklésére (a citromfűlevél, komlóvirág, macskagyökér), 
  • a megfázásos megbetegedésekben a nyák oldására (a fátyolvirág, a szappanfű és a kankalingyökér), 
  • a depressziós állapotok rendezésére (az orbáncfű hajtása), 
  • a jóindulatú prosztata megnagyobbodás tüneteinek mérséklésére (a tökmagolaj és a csalángyökér), 
  • a visszérgyulladások kezelésére (a vadgesztenye, a fokhagyma), 
  • a székrekedés rendezésére (az antrakinon tartalmú szenna, aloe, kutyabenge, rebarbara és a ricinusolaj), 
  • a sebek, felfekvések és fekélyek gyógyítására (a körömvirág és a kamilla virágzata). 
Vigyázat: Nem mindig veszélytelen A gyógynövények használatának kedveltsége több okra vezethető vissza. A népi gyógyászat által alkalmazott növényi gyógymódok számos, hosszú ideig fennálló betegség esetén jótékony hatásúnak bizonyultak. A könnyebb hozzáférhetőség, "a természetesség" és az évszázados tapasztalat, hagyomány sokaknak jelent garanciát a gyógyulásra. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy bizonyos gyógynövényekben előforduló anyagok a szervezetre ártalmasak, sőt közülük egyesek mérgező tulajdonsággal rendelkeznek. Ilyen anyagok az őszi kikerics magjában megtalálható kolchicin, a nadragulyában lévő atropin, az ebvész magjában a sztrichnin és a gyöngyvirágban, a gyűszűvirágban előforduló szteroid glikozidok. Számos növényi eredetű, enyhébb hatású hatóanyag krónikus vagy az előírt adagnál nagyobb dózisban történő alkalmazása során igen súlyos mellékhatások alakulhatnak ki. A zsályalevél, a medveszőlőlevél, a kutyabengekéreg, a fehérüröm hajtás és a boróka tobozbogyó csak néhány azon növényi részek közül, amelyek krónikus használata nem ajánlott. Manapság, amikor az emberiség nagy része messze eltávolodott a természetes életmódtól, és a helytelen életvitel a fenyegető megbetegedések lehetőségeit rejti magában , vissza kellene térnünk gyógynövényeinkhez, melyekkel a Teremtő az ő végtelen jóságában az idők kezdete óta megajándékoz bennünket. Kneipp tisztelendő könyveiben arról beszél, hogy "minden betegségre van gyógynövény" ! Mindenki megőrizheti tehát az egészségét, naponta vagy kúraszerűen fogyasztja a belőlük készített teafőzetet, kivonatukat pedig bedörzsölésre vagy borogatásra használja, dunsztkötésként vagy fürdővízbe keverve alkalmazza.

Lassan a hivatalos orvostudomány is kezd a természetes gyógymódok felé fordulni. A második világháború után az orvosok gyakorlatilag tehetetlenek voltak a tuberkulózissal és a veseelégtelenséggel szemben. Aztán jött a nagy változás: bevezették a gyógyászatban az antibiotikumokat - és ma már bizony ezen "áldozáshozók" részben túlzott, részben téves alkalmazásának negatív következményeivel kell küszködnünk. Ehhez járul a gombás megbetegedések elszaporodása, melyet a normális biológiai egyensúly megbomlása, a túlzásba vitt gyógyszerezés és az egyéb környezeti hatások váltanak ki". 
A felelősség-tudattól áthatott orvosok többsége óva inti a betegeket a túlzott gyógyszer fogyasztásától. Különösen arra hívnám fel a figyelmet, milyen veszélyesek lehetnek a fájdalomcsillapító tabletták. Rengeteg ember szedi ezeket orvosi ellenőrzés nélkül, és okoz magának olykor súlyos szervi ártalmakat. A tartósan szedett vérnyomáscsökkentő szerek például a nőknél mellrákot okozhatnak, mint azt három, egymástól függetlenül tevékenykedő kutatócsoport Bostonban, Bristolban és Helsinkiben megállapította. Emberileg felemelő érzés a sorvadás reménytelenségéből saját erőnkkel és akaratunkkal gyógynövényeink isteni jóvoltából kiutat találni. Egészségünk visszanyerése, az érte magunkra vett felelősség olyan mértékben növeli az emberi önbecsülést, hogy az lassan kivezeti a beteget reménytelennek tűnő helyzetéből.Minél tovább foglalkozom a gyógynövényekkel, annál több csodát érek meg. Mennyivel egészségesebbek és életvidámabbak lehetnénk mi mindannyian, ha több megértést tanúsítanánk a gyógynövények iránt. A tudatlanok szemében ezek persze csak gyomok. Remélem soraim bátorítást és vigaszt nyújtanak, hogy az ember akkor is számíthat az lsten patikájára, ha az orvosok már lemondtak a betegről.